Kemény nyílt levél: KEDVES MOMENTUM! ELMEHETTEK A FRANCBA!


A párt természetesen irányulhat bármi ellen, de nem elég csak elutasítani egy adott politikai berendezkedést. Ha nincsenek konkrétan megfogalmazható programpontjai, akkor fabatkát sem ér. Ez akkor is igaz, ha történetesen birtokolja a kormányzati hatalmat. Jó példa erre a program nélkül, az egész országot fabatka-világgá silányító Orbán-rezsim. Amivel értem, hogy fel lehet venni a versenyt programhirdetés nélkül. S úgy, hogy célként a hatalom megszerzése lebeg a szeme előtt. – kezdi írását a gépnarancs.hu-n .

 

S a Momentum tényleg gumicsontirányba indult! S tényleg párttá alakult! Talán kár értük. Talán nem. Valószínűleg előbb érik el a politikai süllyesztőt, mintsem ez kiderülhetne. Akkor is, ha megtartották a Momentum Mozgalom nevet a párt számára. Ami önmagában nem feltétlenül baj. Legfeljebb egy darabig el fog tartani, amíg az emberek megtanulják.

Nem az új párt nevét, hanem azt, hogy mostantól szó nincs egy adott cél elérése érdekében tevékenykedő, széles társadalmi platformot elérni szándékozó mozgalomról. A mozgalom ugyanis nem párt. A mozgalomnak elég az is, ha valami ellen szeretné megmozgatni a társadalmat. Mármint akkor, ha a társadalom az elutasított valami nélkül is működőképes, és az ország is ki tud nyitni másnap. A párt természetesen irányulhat bármi ellen, de nem elég csak elutasítani egy adott politikai berendezkedést. Ha nincsenek konkrétan megfogalmazható programpontjai, akkor fabatkát sem ér. Ez akkor is igaz, ha történetesen birtokolja a kormányzati hatalmat. Jó példa erre a program nélkül, az egész országot fabatka-világgá silányító Orbán-rezsim. Amivel értem, hogy fel lehet venni a versenyt programhirdetés nélkül. S úgy, hogy célként a hatalom megszerzése lebeg a szeme előtt. De, ahogy korábban írtam, a program helyett harc meghirdetése fölösleges. Ilyen pártunk már van.

Ugyanakkor a „Mozgalom” a névben megtévesztő is lehet. Éppen azért, mert a párt célközönsége nyilván szűkebb, mint az a halmaz, akik mozgalomként az aláírásukat adták az olimpiai népszavazásra. Így a Momentum Mozgalom vagy most veri át az embereket, amikor egy egészen más, nem párt-célra indított aláírásgyűjtésre hivatkozva, politikai párttá alakul, vagy korábban verte át az embereket. Amikor egy valós társadalmi kérdés kapcsán indított, az adott kérdésben valós véleménynyilvánításra vágyó emberek aláírását úgy gyűjtötték, hogy tudták: egészen másra kívánják majd az így kialakult ismertséget felhasználni. Alkalmasint olyan pártunk is van már, amelyik néhány valós társadalmi problémát ragad ki, és azok talaján igyekszik a féligazságainak piacteret teremteni. Alig hiszem, hogy a kimazsolázott féligazságok pártja, a Jobbik mellé kellene még egy ilyen politikai szervezet. Még akkor sem, ha a féligazságokra adott félválaszok mások, mint a Jobbik esetében.

Az előbb említettek fényében ez a kijelentés a Momentum részéről enyhén szólva is visszás: „Az akciónkból egyértelműen látszik, hogy a választóknak valami újra van szükségük”. Amennyiben az „akciónk” a noolimpiai aláírásgyűjtést takarja, akkor az ebben a formában ugyanis nem igaz. Igaz akkor lett volna, ha a kérdés úgy szól: „Támogatja-e, hogy a Momentum Mozgalom pártként szálljon szembe az olimpiával?”. De ugye nem így szólt. Miközben egyébként ismerős ez a „választóknak valami újat” mottó is. Úgy rémlik, volt már egy párt, amelyik meghirdette a politikamentes politika koncepcióját. Nem túl nagy sikerrel. Mármint akkor, ha az LMP kormányzati szerepét tekintjük. Mert a politikamentes politika fából vaskarika. Amellett korántsem jelent kormányzati programot. Sokkal inkább a masszív befeszülést egy kényszerképzetes útkereszteződésbe. Ahonnan mindenfelé lehet lövöldözni, és körbekiabálni: „Most jól beszóltunk mindenkinek!”

Ahogy a Momentum is úgy döntött, hogy megmondja a tutit. „Nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon”. Ami egyébként legfeljebb egy komoly lózung. Ha ugyanis a jobboldali fórumokat nézem, akkor van jele a szolidaritásnak. Még akkor is, ha ez esetleg csak az együttüvöltés kórusát jelenti. A kijelentése ezen része a jobboldal elutasítására jó. A baloldal nemzetképének pozitivizmusa pedig bőven szubjektív. Nincs abszolút értelemben leírható „nemzetkép”. Még akkor sem, ha vannak kiváló festményeink a magyarok különböző cselekedeteiről. Az, hogy egy adott jövőkép kinek pozitív, vagy negatív, erősen nézőpont kérdése. Van, akinek egy szocialisztikus nemzetkép pozitív, és lesz, akinek nem. Ahogy van biztos olyan is, akinek az etnikai alapon kinevezettek nemzetének a képe pozitív. A Momentum tehát beszól a baloldalnak, és azt is elutasítja. Márpedig a társadalom nagy része ilyen, vagy olyan „oldali”. Akkor is, ha nem megy el szavazni.

A Momentum tehát egy mozdulattal – amikor mozgalom gyanánt pártnak tekinteti magát – a társadalom nagy részét elutasítja. Ilyet is ismer a történelem. Az anarchista pártok egy része olykor a törvényhozásba is bekerül. De igen ritkán válnak kormányzati tényezővé. Mert az országoknak másnap is ki kell nyitni. Igaz, ahhoz mégiscsak kellene valami program. Ahhoz az nagyon kevés, hogy valamiért olykor aláírásokat gyűjtenek. Lehetőleg eltitkolva az adatbázisépítés valós célját. Ebben a felállásban – mert az aláírásgyűjtés előtt nem tisztázták mindenki előtt, a kérdésbe is beletéve – a valós célokat, elmehetnek a fenébe!

Previous PUZSÉR VS. HAJDÚ: "párszor lesz*pattam a szádat, néha seggbe is k*rtalak"
Next Kiakadt egy katolikus pap: A tisztességes katolikus ellenáll a kormánynak!

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.